Ez a hét elég viccesen kezdődött. Hétfőn miután elvittem a gyerekeket iskolába/oviba, hazajöttem, a szokásos dolgokat megcsináltam és mikor eljött az ideje, el is indultam délután értük. Az előszobában állva, azon gondolkoztam, hogy minden nálam van-e. Levettem a táskám, felvettem a kabátom és eszembe is jutott, hogy végülis csak a babakocsit felejtettem el. Szóval gyorsan bementem érte és ezzel a lendülettel ki is mentem utána a házból, az ajtót bezárva. Ebben a pillanatban hiányérzetem támadt és rájöttem, hogy a kabátom felvettem, de a táskám nem. A táska tartalma a következő: buszbérletek a gyerekeknek és nekem, ennivaló, innivaló a kisebbiknek, illetve lakáskulcs. Teljesen pánikba is estem, becsengettem még a szomszédba is, ahol szerencsére senki nem nyitott ajtót. Utólag jöttem rá, hogy nem is tudtam volna mit mondani nekik. Szóval inkább elindultam a gyerekekért és elmeséltem nekik, hogy mi történt, majd elmentünk az apuka munkahelyére, aki végülis csak nevetett az eseten és ideadta a saját kulcsát.
Ez a hét volt az első olyan hét, amikor nekem kellett vacsorát főznöm. Igazából ettől a résztől féltem a legjobban, de mivel az apuka mindig azt mondja, hogy 'Just relax, take it easy', már megfogadtam a tanácsát és igazából nem is agyalok rajta, ráadásul nem is nehéz ezeket a dolgokat megcsinálni. Az anyuka pedig annyit mondott, hogy neki mindegy mit főzök - persze, hiszen itthon sincs -, csak egészséges legyen. Ez pedig nem nehéz, mivel minden főzhető dolog, ami itthon van, bio.
A hétvége most nem úgy alakul, ahogy elterveztem, mert bár körülbelül 50szer elmondtam az anyukának, hogy kedves, hogy meghívott az iskolában tartandó táncos rendezvényre, nem igazán szeretnék menni, de természetesen mennem kell.. Habár nincs alkalomhozillő ruhám, nem tudok táncolni és nem ismerek ott senkit, Ő biztos benne, hogy jól fogom érezni magam...
Remélem azért valamennyire tényleg jó lesz, hiszen emiatt le is kellett mondanom egy delutáni találkozót és egy esti borkóstolót...