Ez a hét elég viccesen kezdődött. Hétfőn miután elvittem a gyerekeket iskolába/oviba, hazajöttem, a szokásos dolgokat megcsináltam és mikor eljött az ideje, el is indultam délután értük. Az előszobában állva, azon gondolkoztam, hogy minden nálam van-e. Levettem a táskám, felvettem a kabátom és eszembe is jutott, hogy végülis csak a babakocsit felejtettem el. Szóval gyorsan bementem érte és ezzel a lendülettel ki is mentem utána a házból, az ajtót bezárva. Ebben a pillanatban hiányérzetem támadt és rájöttem, hogy a kabátom felvettem, de a táskám nem. A táska tartalma a következő: buszbérletek a gyerekeknek és nekem, ennivaló, innivaló a kisebbiknek, illetve lakáskulcs. Teljesen pánikba is estem, becsengettem még a szomszédba is, ahol szerencsére senki nem nyitott ajtót. Utólag jöttem rá, hogy nem is tudtam volna mit mondani nekik. Szóval inkább elindultam a gyerekekért és elmeséltem nekik, hogy mi történt, majd elmentünk az apuka munkahelyére, aki végülis csak nevetett az eseten és ideadta a saját kulcsát.
Ez a hét volt az első olyan hét, amikor nekem kellett vacsorát főznöm. Igazából ettől a résztől féltem a legjobban, de mivel az apuka mindig azt mondja, hogy 'Just relax, take it easy', már megfogadtam a tanácsát és igazából nem is agyalok rajta, ráadásul nem is nehéz ezeket a dolgokat megcsinálni. Az anyuka pedig annyit mondott, hogy neki mindegy mit főzök - persze, hiszen itthon sincs -, csak egészséges legyen. Ez pedig nem nehéz, mivel minden főzhető dolog, ami itthon van, bio.
A hétvége most nem úgy alakul, ahogy elterveztem, mert bár körülbelül 50szer elmondtam az anyukának, hogy kedves, hogy meghívott az iskolában tartandó táncos rendezvényre, nem igazán szeretnék menni, de természetesen mennem kell.. Habár nincs alkalomhozillő ruhám, nem tudok táncolni és nem ismerek ott senkit, Ő biztos benne, hogy jól fogom érezni magam...
Remélem azért valamennyire tényleg jó lesz, hiszen emiatt le is kellett mondanom egy delutáni találkozót és egy esti borkóstolót...

Au-pairkent Heidelbergben...

Nos, ugy gondolom, hogy tobb, mint harom het utan ideje elkezdenem a blog irasat!:) Az, aki esetleg nem tudna, az alaptortenet roviden es tomoren a kovetkezo: 2011 nyarat Amerikaban toltottem, eletem legjobb 3 honapja volt es igy ugy dontottem, hogy 2012ben is szeretnek ott dolgozni. Amikor mar minden papir el volt intezve, a szukseges dolgok - kivetel a repjegy - befizetve, jott a vizuminterju, ami sajnos sikertelen volt. Emiatt sajnos az osszes tervem borult, hiszen lekestem a mesterkepzeses jelentkezes idopontjat is, tehat ki kellett talalnom, hogy mit csinalok a kovetkezo kb 8honapban, ami eddig volt tele tervekkel, de most meguresedett. Tobb dolog is eszemben volt, de valahogy egyik sem tunt jo dontesnek es valahogy a csak a csodara vartam, hogy a nagykovetseg felhiv es azt mondja, hogy megis megkapom a vizumot. Termeszetesen ez nem kovetkezett be, igy ugy dontottem, ha mar eredetileg is kulfoldon lettem volna, belevagok az au-pairkedesbe en is, pont ugy, ahogy tavaly juliusban a legjobb baratnom tette.

A jelenlegi helyzet pedig a kovetkezo: aprilis 10ota egy nemet csaladnal toltom napjaimat, Heidelbergben vagyok au-pair. A csalad elsore kedves es normalis volt, de ahogy mondjak, lakva ismerszik meg az ember es bar annyira nem szornyu a helyzet, azert vannak erdekes pillanatok. Az elso het borzalmas volt lelkileg, de azota mar egesz jo uton haladok afele, hogy elsajatitsam az egyik fulemen be, a masikon ki elvet. Ket kislanyra kell vigyaznom, egy 3 es egy 8 evesre. Nagyon aranyosak, raadasul mar a talalkozasunk elso pillanatatol kezdve ugy viselkednek velem, mintha mar ezereve ismernenek. A nagylany nagyon baratsagos, a kicsi neha hisztis es nem hajlando babakocsi nelkul menni/jonni oviba, de nem azert vagyok itt, h megneveljem, hanem azert, hogy ha mar a szuloknek nincs idejuk a gyerkocokre, akkor legyen mar veluk valaki.:)

A szulokrol annyit, hogy az apuka Afrikabol jott, az anyuka pedig elegge nemet...egyebkent jo emberek, de en nem birnam ezt az eletvitelt es a folytonos stresszt. Az apuka itt dogozik Heidelbergben, az anyuka viszont egy innen kb 3 oraa levo varosban, igy a hetkoznapokat nem tolti itthon. Nekem egyebkent nincs nehez dolgom, mert egy atlagos napom igy nez ki: 6:30kor keles, muzli elokeszitese a gyerekeknek, kozben uzsonna csomagolas a nagylanynak, majd miutan fogmosas, arcmosas, kremezes megvolt, irany az iskola/ovoda, amik szerencsere egy helyen vannak. Amit errol tudni kell, az annyi, hogy maganiskola/ovi es Waldorf.
A nap tovabbi reszenben elvegzem a light hazimunkat, neha kicsit kevesbe lightos, utana pedig 3kor felveszem a gyerkocoket, majd itthon jatszunk, ujabban a nagylannyal kell matekozni minden nap, es 6ra, amikor hazajoj az apuka, vacsoranak nagyjabol keszen kell lennie. Ez fott etel es igazabol eddig mindig volt valaki -pl latogatoba erkezo nagyszulok, szabadsagat tolto anyuka-, aki fozzon helyettem, de most hetfotol en fogok. Nos, a csalad csak es kizarolag bio dolgokat eszik, hust pedig nem igazan. Ha valaki tud jo recepteket, amik a kovetkezo hozzavalokkal elkeszithetok, szivesen varom:D (paprika, paradicsom, teszta, rizs, krumplis, paradicsom szosz, hagyma, alma, vaj, 'turo' ,borso).
 Tehat, a 'meghitt', felig csaladi vacsora utan felviszem a gyerkocoket a furdoszobaba es elokeszitem a lefekveshez. Aztan pedig meset is olvasok nekik, bar a vegen a kicsinek meg az apukaja kulon is olvas. Es ennyi egy nap. :) Nos, kezdesnek ennyi, aztan majd jon a folytatas :)