2012. május 5., szombat

Au-pairkent Heidelbergben...

Nos, ugy gondolom, hogy tobb, mint harom het utan ideje elkezdenem a blog irasat!:) Az, aki esetleg nem tudna, az alaptortenet roviden es tomoren a kovetkezo: 2011 nyarat Amerikaban toltottem, eletem legjobb 3 honapja volt es igy ugy dontottem, hogy 2012ben is szeretnek ott dolgozni. Amikor mar minden papir el volt intezve, a szukseges dolgok - kivetel a repjegy - befizetve, jott a vizuminterju, ami sajnos sikertelen volt. Emiatt sajnos az osszes tervem borult, hiszen lekestem a mesterkepzeses jelentkezes idopontjat is, tehat ki kellett talalnom, hogy mit csinalok a kovetkezo kb 8honapban, ami eddig volt tele tervekkel, de most meguresedett. Tobb dolog is eszemben volt, de valahogy egyik sem tunt jo dontesnek es valahogy a csak a csodara vartam, hogy a nagykovetseg felhiv es azt mondja, hogy megis megkapom a vizumot. Termeszetesen ez nem kovetkezett be, igy ugy dontottem, ha mar eredetileg is kulfoldon lettem volna, belevagok az au-pairkedesbe en is, pont ugy, ahogy tavaly juliusban a legjobb baratnom tette.

A jelenlegi helyzet pedig a kovetkezo: aprilis 10ota egy nemet csaladnal toltom napjaimat, Heidelbergben vagyok au-pair. A csalad elsore kedves es normalis volt, de ahogy mondjak, lakva ismerszik meg az ember es bar annyira nem szornyu a helyzet, azert vannak erdekes pillanatok. Az elso het borzalmas volt lelkileg, de azota mar egesz jo uton haladok afele, hogy elsajatitsam az egyik fulemen be, a masikon ki elvet. Ket kislanyra kell vigyaznom, egy 3 es egy 8 evesre. Nagyon aranyosak, raadasul mar a talalkozasunk elso pillanatatol kezdve ugy viselkednek velem, mintha mar ezereve ismernenek. A nagylany nagyon baratsagos, a kicsi neha hisztis es nem hajlando babakocsi nelkul menni/jonni oviba, de nem azert vagyok itt, h megneveljem, hanem azert, hogy ha mar a szuloknek nincs idejuk a gyerkocokre, akkor legyen mar veluk valaki.:)

A szulokrol annyit, hogy az apuka Afrikabol jott, az anyuka pedig elegge nemet...egyebkent jo emberek, de en nem birnam ezt az eletvitelt es a folytonos stresszt. Az apuka itt dogozik Heidelbergben, az anyuka viszont egy innen kb 3 oraa levo varosban, igy a hetkoznapokat nem tolti itthon. Nekem egyebkent nincs nehez dolgom, mert egy atlagos napom igy nez ki: 6:30kor keles, muzli elokeszitese a gyerekeknek, kozben uzsonna csomagolas a nagylanynak, majd miutan fogmosas, arcmosas, kremezes megvolt, irany az iskola/ovoda, amik szerencsere egy helyen vannak. Amit errol tudni kell, az annyi, hogy maganiskola/ovi es Waldorf.
A nap tovabbi reszenben elvegzem a light hazimunkat, neha kicsit kevesbe lightos, utana pedig 3kor felveszem a gyerkocoket, majd itthon jatszunk, ujabban a nagylannyal kell matekozni minden nap, es 6ra, amikor hazajoj az apuka, vacsoranak nagyjabol keszen kell lennie. Ez fott etel es igazabol eddig mindig volt valaki -pl latogatoba erkezo nagyszulok, szabadsagat tolto anyuka-, aki fozzon helyettem, de most hetfotol en fogok. Nos, a csalad csak es kizarolag bio dolgokat eszik, hust pedig nem igazan. Ha valaki tud jo recepteket, amik a kovetkezo hozzavalokkal elkeszithetok, szivesen varom:D (paprika, paradicsom, teszta, rizs, krumplis, paradicsom szosz, hagyma, alma, vaj, 'turo' ,borso).
 Tehat, a 'meghitt', felig csaladi vacsora utan felviszem a gyerkocoket a furdoszobaba es elokeszitem a lefekveshez. Aztan pedig meset is olvasok nekik, bar a vegen a kicsinek meg az apukaja kulon is olvas. Es ennyi egy nap. :) Nos, kezdesnek ennyi, aztan majd jon a folytatas :)

1 megjegyzés:

  1. dejó, hogy végre elkezdted :)) kíváncsian várom a folytatást ^^ :*

    VálaszTörlés